A kőszegi koronaőrző helyek jelentőségét egyrészt magának a Szent Koronának és a koronázási jelvényeknek (jogar, kard, országalma, palást) történeti értéke adja, hiszen mindegyikük eredete visszavezethető Árpád-kori királyainkig, bár az országalma esetleg Anjou I. Károlyhoz köthető. Koruk és kivitelezésük miatt művészettörténeti értékük is felbecsülhetetlen, hiszen kiváló ötvös remekekről van szó. Ugyancsak fontos szakrális jellegük, hiszen a korona szentsége a római katolikusok számára szinte egységesen elismert illetve elfogadott. Ráadásul a koronázó palást eredetileg Gizella királyné által a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikának adományozott, esetleg közreműködésével készült miseruha, amely később a koronázási szertartás része lett.
A Szent Koronához kötik az úgynevezett Szentkorona-tant, amely szerint önálló jogi személyiségként politikai jelentőséget, hatalmat is tulajdonít neki. Magyarország egységét jelképezi, a legmagasabb közjogi méltóságként magyarországi jogrend és az ősi alkotmány alapját jelenti. Kiindulópontja a birtok- valamint a főkegyúri jognak is.
Korábban az uralkodó személyes tulajdonaként nagy biztonságban tartva őrizték, a közemberek legfeljebb a koronázások alkalmával láthatták. A két világháború között a legfontosabb nemzeti ereklyék közé tartoztak, a rendszer jelképeivé váltak, 1928-ban külön törvény szabályozta a koronaőrség feladatait.
A kőszegi, különösen a második tartózkodás jelentőségét mégis leginkább későbbi története adja, hiszen németországi, majd egyesült államokbeli „száműzetése”, illetve 1978-ban történt visszatérése előtt ekkor tartózkodott utoljára Magyarország területén.
