A Kőszeg várost ölelő és annak határát alkotó hegység egyik legmagasabb, messziről jól látható csúcsán már évszázadok óta, de az Árpád-kor óta biztosan állt erősség. A határt és a környéket biztosító erőd a később alapított várost is évszázadokon át vigyázta, ám katonai jelentőségét veszítve pusztulásnak indult. Már–már az emlékezete is kiveszett, hiszen a vár mivolta is kikopott a köztudatból. Ennek ellenére történeti jelentősége mindenképpen kiemelendő. Azon kívül, hogy itt a legrégibb épített emlék, amelynek maradványai máig láthatóak, nevét átvette és ma is őrzi a lábánál fekvő település. Elnevezése elhelyezkedésére utal, mivel a szeg, szeglet nem csak sarkot, hanem csúcsot is jelent.
Azt, hogy nem kopott ki teljesen a köztudatból, a történeti forrásokon kívül annak is köszönhetjük, hogy a megmaradt romokat sokáig egyfajta tisztelet övezte, amely némi misztikummal és félelemmel is vegyült.
Talán ennek köszönhető, hogy több adat is fennmaradt arról, hogy a városi polgárok már a 16. században is szívesen töltötték itt a szabadidejüket. Elsősorban tavaszváró, a természet megújulását ünneplő kirándulásokat tettek ide.
Ezeket a hagyományokat felújítva kapott új funkciót a hegycsúcs a 19. század végén és lett a kőszegi idegenforgalom egyik jelentős helyévé, amelyet 100 éven belül épített két kilátóval hangsúlyoztak. Ezen szerepét tartja manapság, mégpedig úgy, hogy egyúttal évszázados története is hangsúlyossá vált.
