A kőszegi ácsok céhe 1808-ban új, nyomtatott mesterlevél mintát készíttetett, amelynek fejlécére a várost megörökítő, szép rézmetszet került. A 18. század vége óta Európa-szerte elterjedt szokásnak megfelelően a magyarországi iparosok is egyre gyakrabban rendeltek ily módon díszített, a helyi jellegzetességeket hangsúlyozó, sokszorosítható céhleveleket. Közülük elsősorban grafikai elrendezése, valósághű szemlélete, legfőképpen azonban jellegzetes építészeti látásmódja miatt emelkedik ki a Carl Schuberth által rajzolt városkép, ami messze túlmutat helyi jelentőségén.
A körbefutó gazdag, klasszicizáló késő barokk stílusú keretdísz az építészeti mintakönyvek ismerete mellett a kortárs motívumkincs értő alkalmazásáról és biztos rajztudásról árulkodik. A mérnöki képzettségű, rajztanári gyakorlattal rendelkező alkotó ügyesen választotta meg a nézőpontot, miszerint a kép hátteréül a nyugati oldalon húzódó hegyoldalt választotta. Ezzel a szimmetrikusan elhelyezett város számára mozgalmas táji környezetet teremtett, amelyben különös hangsúlyt kapnak a széleken magasodó kápolnák. Komoly jelentőséggel bír az a tény, hogy a metszeten látható épületek ábrázolásai a legtöbb esetben a legapróbb részletekig hitelesnek tekinthetők.
A bécsi akadémiát végzett Carl Schuberth 1798-ban érkezett Kőszegre, mint az aktuális oktatási reform rendelete alapján kötelezően felállított Rajziskola tanára, aki egyben a városi mérnöki feladatokat is ellátta. Sokoldalú tevékenységére jellemző, hogy eleinte ő maga rajzolta meg a tanításhoz szükséges mintalapokat, miközben vitás építési ügyek városi szakértőjeként helyszínrajzokon dolgozott. Országos hatáskörű és helyi illetőségű középületek/építmények felmérési feladataival a tanács, kisebb tervezésekkel és reprezentatív homlokzatdíszítésekkel különböző magánemberek bízták meg. Nevéhez fűződnek olyan fontos térképek, mint amilyeneket például a városon áthaladó postautakról (1819), vagy a Gyöngyös-patakról (1826) készített.
Az 1808. évi céhlevélen fennmaradt, később önállóan is sokszorosított városábrázolás – vitathatatlan képzőművészeti értéke mellett – kivételesen jelentős történeti - művészettörténeti - építészeti forrás. Nem csupán Kőszeg 19. század eleji általános elrendezése, de az egyes lakóházak, templomok, szobrok, illetve egyéb építmények egykori hiteles megjelenítése tekintetében nyújt nélkülözhetetlen segítséget a további kutatásokhoz.
